„Inkább nem is beszéltünk róla” – a győriek nem engedték, hogy a 45 éves csodakapus belemásszon a fejükbe

Magyar szempontból nem kezdődött a legjobban a 2025-ös női kézilabda Bajnokok Ligája final four helyosztóinak napja. Bár a már akkor is közel teltházas MVM Dome magyar – és természetesen francia – közönsége egyértelműen letette voksát a három honfitársunkkal felálló Metz mellett, a szurkolás sem segített, vagy úgyis mondhatnánk: az Esbjerg játékosát, a világ legjobbjának tartott Henny Reistadot ez csöppet sem zavarta, 8 góljával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy csapata 30-27-re nyerje a Metz elleni bronzmeccset.

Úgyhogy szomorú magyar lányokkal találkoztunk a mérkőzés után az interjúfolyosón, köztük Szemerey Zsófival, aki egyetlen hetesre szállt be a találkozóba (nem tudott Reistadon kifogni) – és egyben ez volt az utolsó találkozója a francia csapatban, hiszen a nyártól a Győrben folytatja.

„Nem így akartuk, nem ezek voltak a kitűzött céljaink. Tényleg nagyon szomorúak vagyunk most, egy kicsit szerintem át kell beszélnünk a csapaton belül a dolgokat, kicsit le kell higgadnunk, mert azt látom mindenkin, most jön ki az elkeseredettség, amit érzünk azzal kapcsolatban, hogy egész évben rengeteget dolgoztunk, nagyon sok munkát fektettünk ebbe bele – és sajnos ez most erre volt elég.”

A három góllal záró Szöllősi-Schatzl Nadine története tényleg nem semmi: tavaly még BL-t nyert a Győrrel, aztán a Budaörsbe igazolt, hogy aztán idén tavaszra kölcsönvegye a Metz, így vissza is tért a legrangosabb kupasorozatba.

„A végjátékban az ellenfél akkor csinált jó dolgokat, jó védekezést, lőtt gólt elöl, amikor kellett, mi pedig akkor hibáztunk, amikor nem kellett volna. Mindenképpen pozitív ez a fél év számomra, majd idővel ez a mai nap is megszépül. A szezon elején nem is gondoltam volna, hogy itt lehetek ezen a hétvégén. Nagyon hálás vagyok érte, nagyon sokat tanultam, nagyon örülök, hogy jött ez a lehetőség, és belevágtam.”

Ezután visszatér a Budaörsbe, úgyhogy a Mandiner meg is kérdezte, vajon látjuk-e még a 31 éves játékost valaha a legrangosabb európai kupasorozatban.

„Ezt most nem tudom megválaszolni” – zárta rövidre a szélső, úgyhogy csak bízhatunk benne, hogy még látjuk.

Ezek után jöhetnek az örömszavak! Hiszen a Győri Audi ETO KC-t ezen a hétvégén képtelenség volt megállítani, az Odense elleni döntőt végig magabiztosan vezetve 29–27-re nyerte meg a kisalföldi csapat, így megvédte címét, és összességében már a 7. BL-trófeáját gyűjtötte be.

A két góllal záró Győri-Lukács Viktória a mérkőzés után elárulta: éltek azzal a helyzeti előnyükkel, hogy ők játszották szombaton a korábbi elődöntőt, így frissebben érkeztek a fináléra.

„Emiatt szerettünk volna olyan tempót diktálni, ami nekünk kedvez, és úgy gondolom, ez sikerült. Végig a kezünkben tartottuk a meccset. 

Nem hagytuk egymást cserben, ez jött ki ezen a hétvégén.”

Nem véletlenül használta Lukács a hétvége szót a vasárnap helyett, hiszen a két meccs alatt egyszer sem játszott hátrányban a magyar csapat. A második félidőre állt be a kapuba az ETO szenegáli-francia kapusa, Hatadou Sako, akiről tudtuk, hogy közönségkedvenc, mégis hidegrázós érzés volt szembesülni azzal, ahogy felrobbant a lelátó, amikor pályára lépett. A Mandiner meg is kérdezte Lukácstól, hogy ez rájuk ilyenkor milyen hatással van.

„Hatalmas energiát ad. Mindkét nap olyan volt, mintha hazai pályán játszottunk volna. 

Akkor már Sakót is megállítottuk az interjúfolyosón, aki persze nem csak szimpla jelenlétével hozta lába a publikumot, hanem remek védéseivel és kicsit zenész nyelvvel élve: a kapcsolatával a közönséggel. Folyamatosan kimutatott a magyar nézőknek, lelkesítette őket.

„Rengeteg energiát kapok a szurkolóktól. Pontosan tudják, hogy egy ilyen meccsen nagyon sokat számít a hangjuk, a szurkolásuk, az atmoszféra. Az a hangulat, amit teremtettek, nagyon-nagyon fontos volt a mai győzelmünkhöz” – mesélte a Mandinernek a kapus, aki a társainak a mutatóujjával rendszeresen a fejét mutatta a pályán egy-egy nagy védése után.

Ezért mutattam meccs közben is, hogy okosnak kell maradnunk, koncentrálnunk kell, miközben egyre közelebb kerültünk a végső célunkhoz. Nem felejtettem el egy pillanatra sem a meccs közben, hogy az Odense az elődöntőben is visszajött hétgólos hátrányból, és meg is nyerte a meccset. És ez ilyenkor már egyáltalán nem a testen múlik, csakis a koncentráción.”

Sakónak, aki tavaly nyáron lett a Győr játékosa, egy hihetetlen álma vált valóra az MVM Dome-ban.

Fodor Csenge is megfogalmazta sikerül titkát: „Hideg volt a fejünk és forró a szívünk.”

Lukácshoz hasonlóan azt emelte ki, hogy az Odense fáradtságában bízva óriási tempót diktáltak az elején, ráadásul bírták azt a végéig. Egyetlen egyszer tűnt úgy, hogy visszajöhetnek a meccsbe a dánok, amikor még az első félidőben beállt a kapuba a 45 évesen is bombaformában védő szupersztár, Katrine Lunde, csapata pedig átállt a hét a hat elleni játékra.

„Próbáltunk nem nagy hangsúlyt fektetni a Lunde faktorra. Néztük a szombati meccsét együtt, láttuk, milyen védéseket mutatott be a hosszabbításban, de nem is kell őt bemutatni senkinek. 

Voltak bravúros védései, de a meccs lélektanát nem fordította meg, úgyhogy örülök, hogy így jöttünk ki a Lunde hatásból” – zárta gondolatait a szélső, aki egyébként már a 4. BL-címét nyerte.

Borítókép: MTI/Illyés Tibor